Egy szombat reggel Katica arra ébredt, hogy apa kiabálva szalad fel a lépcsőn az emeletre.

– Állj meg, Csíkos! Jössz vissza! Nem szabad! Fúj!

Azzal eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött.

Anyu a konyhaszekrény tetején sorakozó virágait locsolta éppen, egy széken egyensúlyozva, de erre abbahagyta, és ő is felsietett az emeletre, hogy lássa, mi ez a nagy felfordulás. Kézen fogta a szobája ajtajából kukucskáló Katicát, és együtt indultak a fürdőszoba felé. Már a folyosón hallották, ahogy apa a macskát dorgálja.

– Csíkos, most igazán! Ez most komoly? Hát mit kezdjek én ezzel?

Kíváncsian beléptek az ajtón. Először nem láttak semmi különöset, csak azt, hogy apa kissé tanácstalanul álldogál a kád mellett. Aztán, mikor közelebb mentek, észrevették, hogy a kádban ott ül Csíkos, és rendkívül büszkén bámul föl rájuk. Mintha még mosolygott is volna. Nem messze tőle pedig ott szimatolt a kád alján egy… Anyu és Katica összenéztek, és fülsiketítően felsikoltottak.

– Egééééééééér!

Apa ijedten összerezzent a váratlan hangtól, de megijedt Csíkos is. Kiugrott a kádból, és a zsákmányt hátrahagyva, eltűnt valahol a lakásban. Az aprócska, szürkésbarna egér pedig a hátsó lábára emelkedett, izgatottan mozgatta a bajuszát, és fekete gombszemével kíváncsian meredt rájuk.

Apa széttárta a karját.

– Hát ezzel most mi legyen?

– Apa, ne bántsd! – fogta meg Katica az apja kezét.

– Dehogy bántom, csak valahogy ki kellene tessékelni – válaszolta apa, és megvakarta a tarkóját. – A kertben tőlem nyugodtan ellakhat.

– Mindjárt keresünk valamit – mondta elszántan anyu. – Gyere, Katica.

Azzal sarkon fordult, és Katicával a nyomában lesietett a kamrába.

Hamarosan jöttek is vissza. Anyu egy üres tejfölös poharat hozott, Katica meg egy reklámújságot lóbált, amit aztán apa kezébe nyomtak.

– Hát, Péter, csak ügyesen – mondta anyu biztatóan, és Katicával kissé hátrébb húzódtak.

Apa gyors mozdulattal ráborította a műanyag poharat a meghökkent egérkére, ügyesen alá tolta a reklámújságot, majd óvatosan felemelte. Katica sietve kinyitotta a bejárati ajtót, és kiszaladt apával a kertbe, ahol elengedték az egeret egy bokor alatt. Azonnal el is illant.

– Fuss, Forrest, fuss! – mondta apa, Katicára vigyorogva. Apának ugyanis a Forrest Gump volt a kedvenc filmje.

– Remélem, ez a kis bajkeverő nem hoz több ilyen ajándékot a házba – dörmögte apa fejcsóválva, aztán indult kezet mosni, és kisikálni a kádat.