Ukk, Mukk és Fukk, a három szarka fivér szokott helyén ücsörgött a vén hársfa kinyúló ágán, és a legutóbbi focimeccset tárgyalták nagy hangosan.

– És azt láttátok, amikor Róka Berci kicselezte Dömét? – kérdezte éppen emelt hangon, a szárnyával izgatottan hadonászva Fukk.

– Ravasz az a róka – bólogatott vigyorogva Mukk.

– Ravasz róka! Hahaha! Hát még jó, hogy ravasz. Hát róka! Ravasz róka! – hahotázott harsányan Ukk, Mukk hátát csapkodva széles jókedvében.

Nevetgéltek, cserregtek, viháncoltak nagy ricsajjal.

Egyszer csak álmosan előbotorkált az odújából a közeli juharfán a kuvik.

– Azt a holdbéli csónakosát! Lesz csönd mindjárt? – kiáltott rájuk mérgesen. – Egész éjjel fent voltam, most pihennék. Menjetek odébb, ti pernahajderek.

Azzal sarkon fordult, és magában zsörtölődve visszaballagott az odúba.

– De hát nem is csináltunk semmit! – kiáltotta Ukk sértődötten a kuvik visszavonuló hátának. – Csak beszélgettünk. Már azt sem szabad?

– Lehet, hogy egy kicsit tényleg hangosak voltunk – csitította Mukk, békítően intve a szárnyával.

– Szegény kuvik. Aludni akart, mi meg nem hagytuk – suttogta Fukk restelkedve.

– Menjünk a patakhoz – javasolta Mukk. – Ott nem zavarunk senkit.

– Jól van – legyintett Ukk beletörődően. Azzal felkerekedtek.

Amint átrepültek az erdei tisztás felett, hirtelen megcsillant valami a fűben.

– Azta! De szépet találtam! – kiáltott fel örömmel Fukk, és rácsapott a fényes kis kulcsra, amelyet egy kiránduló ejthetett el.

– Én találtam – jelentette ki Ukk. – Én láttam meg előbb.

– Nem, nem. Mind egyszerre láttuk meg – tiltakozott Mukk, mire hangosan, nevetve civakodni kezdtek.

Harkály doktor az új rendelőnek kiszemelt odút vizsgálgatta éppen elmélyülten. Tágasabb volt és kényelmesebb, mint a régi, de ott hátul egy helyen mintha tompa hangon koppant volna a fal. Próbaképpen megütögette a csőrével, és fülelt. De a szarkák cserregésétől nem hallott semmit.

– Azt a leborult szivarvégit! – kukkantott ki haragosan kiabálva. – Nem tudnátok hallgatni egy kicsit?

A szarkáknak elállt a szava a meglepetéstől. Zavartan bámultak a dohogva visszahúzódó harkály után.

– Mit mondott? – kérdezte Ukk tanácstalanul a másik kettőt.

– Valami szivart emlegetett – felelte tétován Mukk.

– Az mi? – kérdezte Ukk.

– Hát, azt nem tudom, de azt mondta, hogy leborult. Biztosan azért volt olyan mérges – töprengett hangosan Fukk.

– Na, mindegy – legyintett Ukk, – menjünk a patakhoz.

Azzal cserregve leröppentek a patakpartra.

A harkály még délután is dohogott, amikor leült a szokásos dominó partihoz a barátaival, Bagoly tanítóval, meg a kuvikkal, és előhozta az esetet.

– Nem rossz gyerekek, csak nagyon zajosak – jegyezte meg békítően Bagoly tanító úr. – Ki kellene találni, hogyan használhatnánk ki a nagy hangjukat

– Talán vedd be őket a kórusba – javasolta csipkelődve a kuvik.

– Nem is rossz ötlet. A cserregéssel-csattogással remek ritmus szekciót alkotnának. De biztos találhatnánk nekik valami komolyabb feladatot is.

Kis töprengés után tétován megszólalt a harkály.

– A sógorom, a távírász Harkály Zénó említette a múltkor, hogy nem bírja már egyedül a munkát. Mióta a Tarka rétre is továbbítja a híreket, nagyon sok lett a dolga. Estére sajog a csőre a sok kopogástól. Jól jönne neki néhány rikkancs, aki élőszóban vinné az üzeneteket.

– Hát ez nagyszerű ötlet – mondta örömmel a Bagoly. –  Beszélj vele.

A kuvik lelkesen bólogatott.

– De minél előbb.

*

Harkály Zénó el volt ragadtatva.

– Hát ez remek ötlet, sógor! – kiáltotta örömmel, amikor a doki előadta a javaslatát. – Hangos újság, ez a jövő zenéje! Küldd csak hozzám a legényeket!

És így esett, hogy pár nap múlva a három szarka nagy cserregéssel letelepedett a Tarka rét szélén egy vén platán kinyúló ágára.

– Itt a hangos újság! – kiabálta Ukk. –  Hangos újság az erdei tisztás legújabb híreivel! Jöjjön mindenki közelebb! Aki lemarad, kimarad!

– Te, Ukk! – hajolt hozzá Mukk. – Ez mit jelent?

– Azt nem tudom pontosan, de jól hangzik, nem? – súgta vissza Ukk. – A városban hallottam.

– Hahó! Jöjjenek közelebb – integetett vidáman Fukk a rét lakóinak, akik csodálkozva gyülekeztek a platán körül. Aztán önkritikusan hozzátette – Bár azt hiszem, messzebb is jól lehet majd hallani.

Amikor mindenki köréjük gyűlt, Ukk fontoskodó arccal bejelentette:

– Ezután minden nap hangos újság jön az Erdei tisztásról.

– De a leveleket ezután is Harkály Zénó továbbítja – jegyezte meg Mukk.

– Mi meg hozzuk majd a híreket – düllesztette ki büszkén a mellét Fukk. Aztán Ukk megköszörülte a torkát, és belekezdett.

– A pisztráng testvérek második helyezést értek el a szinkronúszó bajnokságon a füzes öbölben. Gratulálunk a szép helyezéshez.

– Cinke Dénes nagy mennyiségű kakukkfüvet ajándékozna el – vette át a szót Mukk. – Mivel kikeltek a fiókák. Érdeklődni lehet a hársfán a cinke fészekben.

– Napóleon, a csíkos kis vadmalac elvesztette a sapkáját. Különös ismertető jele a tarka bojt a tetején – közölte harsányan Fukk. Aztán csendesebben hozzátette: – Aki megtalálja, szóljon nekünk. Majd mi elvisszük neki.

És így folytatták, egymásnak adva a szót sorolták a híreket.

Már éppen indulóban voltak, amikor lihegve befutott egy nyúl.

– Elmondanátok újra azt a nyuszis hírt? – törölgette a homlokát. – Nem hallottam az elejét.

Mukk kihúzta magát, és ismét hirdetni kezdte.

– Húsvétkor Nyuszi Kupa tájfutó verseny lesz az Erdei tisztáson. Nem csak nyuszik indulhatnak – emelte fel jelentőségteljesen az ujját. – Jelentkezni lehet nálunk, a jövő héttől.

Amikor végzett, Ukk hangosan bejelentette:

– Ez volt mára a hangos újság. Köszönjük a figyelmüket.

És színpadiasan meghajolt, a Tarka rét lakói pedig nevetve tapsolni kezdtek.

A három szarka egy kicsit hajlongott, aztán már röppentek is tovább. Várta őket a Virágos mező, ahol, egyelőre kísérleti jelleggel, szintén hallható lesz a mai naptól a hangos újság.

A Tarka rét lakói nézték, ahogy barátságosan civakodva, cserregve távolodnak, és még hallották, ahogy Fukk szégyenlősen megkérdezi a bátyját:

– Most majd mondhatom én a nyuszisat?