Nyuszi, hopp!

Palásthy Ágnes: Nyuszi hopp!

Nyuszi Félix jókedvűen baktatott keresztül az erdei tisztáson. A nyuszi festőműhelyből tartott hazafelé, ahol a testvérei várták a festett tojásokat, hogy széthordják őket az erdőlakóknak. A kisnyúl vidáman lóbálta a kezében a sok színes tojással teli kosarat, és közben énekelt.

– Hová mész te kis nyulacska – kezdte, aztán zúzósabban folytatta – Nyuszi hopp, nyuszi hopp-hopp, nyuszi-nyuszi, hopp-hopp-hopp-hopp!

Ezzel a rap számmal akartak fellépni a cimborájával, Nyuszi Bellával, a Tavaszi Nyuszi Fesztiválon, de addig még sokat kell gyakorolniuk. Úgyhogy Félix minden alkalmat felhasznált egy kis gyakorlásra. Most is hangosan énekelt, és minden „hopp”-nál ugrott egyet, miközben kissé aggódva figyelte az összezörrenő tojásokat.

Nem is vette észre a földből kiálló gyökeret, csak amikor elbotlott benne. Előbb széttárt karokkal repült a levegőben, aztán hason fekve elterült a földön. A kosár felborult, és a színes tojások szétgurultak a magas fűben.

– Hű, remélem, nem törtek el – motyogta Félix, ahogy térden csúszva kezdte összevadászni őket. – Ezért nem dicsérnének meg.

Szerencséje volt. Az összes színes tojás épségben maradt, csak néhány zöld kriksz-kraksz lett rajtuk a fűtől.

– Még mintája is lett! – állapította meg vigyorogva a nyúl. – De most már jó lesz, ha szedem a lábam, mert anya mérges lesz, ha elkések.

Sietve visszapakolta a rakományát, fogta a kosarat, és indult volna tovább a nyuszifészek felé. Ám ekkor rákiáltott Sün Aladár, aki egy jókora vargánya gombával ballagott át a tisztáson.

– Hé, Félix, ott a galagonyabokor alatt még látok egy kék tojást! – mutatta.

– Hogy a csudába gurult olyan messzire? – csodálkozott Félix. Hasra vetette magát, és kihalászta a ragyogó kék tojást a galagonyabokor alól. Aztán kíváncsian megforgatta.– Ez kisebb a többinél. Hehe, biztos elfogyott az anyag.

Óvatosan elhelyezte a kis kék tojást a kosár tetején. Aztán felcsillant a tekintete.

– Tudom is, hogy kinek adom! Valakinek, aki éppen ilyen kicsi!

Hazafelé menet oda is trappolt a pocok lakásához, és elhelyezte az üreg bejárata mellett a szép kis kék tojást. Majd gyors léptekkel ment tovább a nyuszifészekhez.

*

Amikor Frici a pocok előbújt az üregéből, megörült a húsvéti ajándéknak.

– Nahát, ez a nyuszi, milyen kedves – gondolta. Aztán eszébe jutott, hogy ő is örömet szerezhetne a pajtásának, Sün Samunak.

Felkapta a tojást, és szaladt vele Samuhoz. Ott előbb egy bokor mögé húzódva körbekémlelt, aztán, mikor senkit nem látott a környéken, gondosan elhelyezte a kék tojást egy mohapárnán, a sün odu bejárata közelében. Majd szélesen vigyorogva odébb állt.

Samu alig hitt a szemének, amikor meglátta a kék tojást.

– Nahát! Ez nekem? – kiáltotta örömmel. – Milyen szép kis formás. És ez a szín! Ez a kék szín eddig még egyik évben sem sikerült a nyusziéknak. Milyen ügyesek!

Már indult volna befelé az ajándékával, amikor eszébe jutott valami.

– Hát ennek Mókus Rézi mennyire örülne!

Fogta a hátizsákját, gondosan elhelyezte benne a tojást, és már trappolt is az öreg bükkfához, ahol Rézi lakott.

*

Közben Sün Aladár hazaért a vargányával. Feltette egy polcra a kamrában, aztán már fordult is vissza, hogy hozzon az erdőből még egyet.

Amint átvágott az erdei tisztáson, meglátta Pirost, a vörösbegyet, aki a galagonyabokor tövében ugrándozott kétségbeesetten, a szárnyát tördelve. A párja aggódva pislogott le rá a bokor mellett magasodó szilfa elhagyott harkályodujából, ahová a fészküket rakták.

– Mi a baj, Piros? – kocogott oda hozzá a sün.

– Ó, Aladár – kezdte a vörösbegy, és sírva fakadt. – Az egyik tojásunk valahogy kipottyant a fészekből, ide a galagonyabokor alá. Mire kitaláltuk, hogyan vigyük vissza, és lejöttünk érte, eltűnt! Eltűnt a mi kis szemünk fénye, fiókánk!

És hullott a könnye, mint a záporeső.

Aladár egy percig csak tátogott némán, mint a hal. Aztán a kezébe temette az arcát.

– Jaj, Piros! – Nyögte ki végül szerencsétlen képpel. – Nagyon sajnálom! Ez alighanem az én hibám. Kék színű a tojásotok?

– De kék ám – szólt le az odú pereméről Piros párja, Robi büszkén, majd lehuppant a fűbe Piros mellé. – Ragyogó kék.

– Hát, akkor én azt odaadtam a húsvéti nyúlnak.

A két vörösbegy tátott csőrrel bámult rá, mint aki nem hisz a fülének.

– Hogy mit csináltál? – nyögte ki végül Robi.

– Az úgy volt… – kezdte a sün, és töviről-hegyire elmesélte az egész esetet. Aztán szomorúan hozzátette – Nagyon sajnálom. Azt hittem, hogy az is húsvéti tojás.

– Robi, te menj vissza a többiekhez a fészekbe – húzta ki magát elszántan Piros. – Én megyek a tojásunkért.

– Elkísérlek – ajánlkozott Aladár. – Hátha tudok segíteni. Ha már ekkora bajt okoztam.

Robi felröppent az oduba a maradék öt tojás mellé, onnan figyelte, ahogy Piros elrepül a nyúlfészek felé, Aladár pedig iszkol a nyomában.

*

Időközben Sün Samu odaért Mókus Rézi bükkfájához. Éppen akkor ért haza a mókus is, barátnője, Szarka Szibill társaságában.

Samu levette a hátizsákot, beletúrt, és nagy örömmel előhúzta a kék tojást.

– Ezt mint húsvéti nyuszi hoztam – közölte Rézivel, és átnyújtotta az ajándékot. – Szép húsvéti ünnepeket, Rézi! Neked is, Szibill!

Azzal sarkon fordult, és elügetett az oduja felé. Sietett, mert még meg kellett sütnie a szedres pitét a barátainak. Még a hátizsákról is megfeledkezett a nagy sietségben.

Mókus Rézi felszaladt a tojással az odujába. Egy mohával kibélelt kosárkába tette, és eltöprengve nézegette.

– Te, Szibill – mondta. – Valami nem kerek itt nekem. Ez nem egy szokásos húsvéti tojás.

– Hát… elég kicsi, az igaz. A húsvéti tojások nagyobbak szoktak lenni – nézegette félrehajtott fejjel a szarka. – Ha nem lenne ilyen világító kék színe, lehetne akár szarkatojás is.

– Tudod, mit? Én is azt gondolom, hogy ez kismadár tojása. És ha az, ebből fióka fog kikelni. Úgyhogy melegen kell tartanunk, amíg kiderítjük, ki keresi.

– Ráüljek? – Ajánlkozott Szibill. – Végül is, kettőnk közül én vagyok a madár, nem igaz?

– Azt hiszem, elég lesz, ha jól betakargatjuk mohával, és odatesszük az odu bejáratához, ahol éri a nap – nevetett a mókus.

Mikor elkészültek, Szibillnek támadt egy ötlete.

– Tudod, mit, Rézi? Körberepkedek egy kicsit, hátha meghallom valahol, hogy egy ilyen tojást keresnek. Jövök hamarosan. Te addig vigyázz rá.

Azzal kihussant a mókusoduból.

*

A nyuszifészek körül nagy volt a sürgés-forgás, amikor befutott Sün Aladár és Piros. Félix testvérei a színes tojásokat pakolták a kosarakba, Nyuszi mama irányításával. Nyuszi papa pedig egy nagy táblára írta fel akkurátusan, ki hány tojást vitt el, és hova.

– Így utána tudunk nézni, ha történik valami – dörmögte.

– Hát, most történt valami, Nyuszi papa – szólalt meg bátortalanul a sün.

Félix vigyorogva odaszökdécselt hozzá. Aztán eltűnt a mosoly az arcáról.

– Aladár! Miért vágsz ilyen gyászos képet? – kérdezte. – Mi a baj?

– Az a baj, hogy megtaláltam azt a kis tojást a galagonyabokor alatt! – tört ki elkeseredetten a sün. – Az nem húsvéti tojás volt!

– Nem? – nyitotta nagyra a szemét a nyuszi. – Hát mi?

– Az én kis fiókám! – jajdult fel Piros. – Hová tetted, Félix?

Nyuszimama odasietett hozzájuk.

– Hogy volt ez, kisfiam? – kérdezte, összevont szemöldökkel. Aztán figyelmesen hallgatta a történetet. A végén nagyot sóhajtott, és megcsóválta a fejét.  Majd felélénkülve összecsapta a kezét.

– Nahát, akkor, futás a pocokhoz, fiacskám! Aladár, neked is lehetett volna több eszed – dorgálta a sünt. Majd Piroshoz fordult. – Nagyon sajnálom, hogy ez a két széllelbélelt ilyen galibát okozott. Remélem, minden rendben lesz.

Amikor a kis menet a sietségtől lihegve megérkezett a pocokhoz, és a tojásról kérdezték, Frici sajnálkozón széttárta a karját.

– Már nincs nálam. Elvittem Sün Samuhoz, hadd örüljön neki ő is.

– Akkor nyomás tovább Samuhoz! – intett Sün Aladár. – Nem lakik messze.

A sün meg a nyúl lélekszakadva futott tovább. Piros aggódva repült a nyomukban.

Sün Samu az oduja előtt ült egy kidőlt fatörzsön, és a frissen kisült szedres pitét őrizte. Mióta egy Zegér nevű életművész befalta a hűlni kitett pitét, azóta Samu nem kockáztatott. Megörült a kis társaságnak.

– Jókor jöttök! Megkóstolhatjátok a pitét – kínálta őket.

– Sajnos erre nincs időnk – válaszolt Piros, és egyenesen rákérdezett – Megvan még az a kicsi, kék húsvéti tojás?

– Ó – mondta Samu. – Odaadtam Mókus Rézinek. Nem kellett volna?

Piros csak intett, és már repült is a vén bükkfához, ahol Mókus Rézi lakott. Nyuszi Félix és Sün Aladár loholtak utána.

Épp akkor értek oda, amikor nagy szárnysuhogással visszaért Szibill.

– Rézi, tudom, kié a tojás! – kiabálta, aztán elakadt a szava, mikor meglátta Pirost. Nagy örömmel fordult hozzá – Hát ideértél? Megvan ám a fiókád!

– Ó, ő még csak tojás – szerénykedett Piros, és az odu bejáratához röppent. Ott a nyakát nyújtogatta, hogy lássa, hol is van a kis kalandor.

Rézi is kikukkantott.

– Gyere, Piros. Itt van bent – mondta mosolyogva.

Ekkor valami fura hangot hallottak.

– Píííp.

A mókus Szibillre nézett.

– Szóltál, Szibill?

– Én nem.

De már újra hallották:

– Pííp, pííp, pííp.

– Az oduból jön. A kosár felől.

Piros odaröppent a kosárkához, és szélsebesen kezdte leszedegetni a sok mohát. Egyszer csak előbukkant egy fura kis jószág. Egy frissen kikelt madárfióka.

– Hát megvagy végre, drágám! És kikeltél! Milyen erős, gyönyörű, kislány vagy! – áradozott Piros, és sírt örömében.– Visz haza a mami, édesem.

– Mi történik ott fent? – érdeklődött a fa tövéből a nyúl meg a sün.

Rézi kidugta a fejét.

– Kikelt a tojás – újságolta. – Már fióka. Csak haza kéne vinni. De még nem tudom, hogyan.

– Hozzak egy kosarat? – ajánlotta Félix. – Amiben a tojást szoktam vinni.

Aztán vigyorogva hozzátette:

– Egyszer már utazott benne – majd Rézi mérges arcát látva hozzátette – Jó-jó, csak vicceltem..

– Hé, van itt egy hátizsák – szólt közbe a sün.

– Tényleg, Samu hátizsákja – csapott a homlokára Rézi. – Az pont jó lesz.

Leszaladt a hátizsákért, felvitte az oduba, és Pirossal gondosan elhelyezték benne a kismadarat, aki közben folyamatosan csipogott.

– Nagyon éhes lehet már szegénykém – sóhajtott Piros.

– Akkor ideje indulni hazafele – jelentette ki Rézi, és felvette a hátizsákot. – Mutasd az utat nekem. 

És sietve elindultak. Elöl repült a vörösbegy, mögötte pedig a lombok között ágról ágra lendült Rézi.

– Minden jó, ha jó a vége – jelentette ki Szibill a bükkfa tövénél Nyuszi Félixnek meg Sün Aladárnak. – Azért meséljétek csak el, hogy volt ez az egész.

És a nyuszi meg a sün egymás szavába vágva mesélni kezdett. Szibill közben időnként göcögve felnevetett.

Az erdei tisztás szélén pedig egy szilfaoduban a vörösbegy szülők büszke örömmel szemlélték a sok izgalomtól mélyen alvó, gyönyörű, elsőszülött fiókájukat.