– Kisasszony, idejönne egy pillanatra?

A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.

– Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez? – kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó ülés sor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.

– Cicavécé – felelte magától értetődő természetességgel, ragyogó mosollyal a stewardess.

– Hogy micsoda?

– Macskaalom. Tudja, uram, amibe a cicák… – elhalt a hangja. Ez talán nem a megfelelő téma volt egy első osztályú utas számára.

– Tudom, kisasszony, hogy mi az. Tudom, csak nem értem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem akarok hinni a szememnek.

– Öööö… meg tudom magyarázni, uram.

Ám az utas mintha meg sem hallotta volna.

– Nem szóltam, amikor az indulás után a repülőtér fölött köröztünk fél órát, mert Mr Aladdinnak késett a csatlakozása. Bár meg kell mondanom, hogy a kuplunghiba miatt időnként felröppenő repülő szőnyege okozott néhány meleg percet a kabinban. De nem szóltam. Azt sem tettem szóvá, amikor kis kitérőt tettünk, hogy a Nagymedvének ledobjunk egy doboz paprikás medvesajtot.  Emberek vagyunk. De, kisasszony, mindennek van határa.  És ez a cicavécé…hát ez…

Elvörösödött a feje. Úgy nézett ki, mint akit gutaütés kerülget.

– Azt hiszem, mindjárt felrobban az agyam – mondta – Hát mindenki megbolondult?

– Biztosíthatom, uram, erről szó sincs. Ám, mint bizonyára hallotta, cégünkben nemrégiben jelentős részesedést vásárolt a “Sajtból van a Hold” Eb Holding. Az ő utasításukra módosítanunk kellett az eredeti útvonalunkon. Jelenleg olyan légi folyosót használunk, amely átvezet az Egerentyű Ködön. Ön is értesülhetett róla, hogy ezen a területen sajnos számolnunk kell egér kalózok támadásával.

– Micsoda? Engem erről senki nem tájékoztatott.

– Sajnálom, uram. Az egér kalózok támadásának kivédésére cégünk légi marsallt állított szolgálatba. 

– Öööö…nem értem az összefüggést.

– Jöjjön velem, uram. Megmutatom.

Felmentek a gép emeletére. Itt kevesebb utas tartózkodott. A fiatal stewardess odavezette a férfit az egyik kényelmes karosszékhez, amelynek a támlája fordult az utastér felé. A nő halkan köhintett, mire a fotel hirtelen feléjük fordult.

Az utasnak hallhatóan elakadt a lélegzete. A karosszékben egy hatalmas, kövérkés kandúr terpeszkedett, kakaót iszogatva.

– Ő a légi marsall? – kapkodott levegő után az utas.

– Igen. Ő az. Csizmás Kandúr. Talán már hallott róla.

– De hát ez felháborító! Panaszt fogok tenni a… – elhalt a hangja. Belenézett a légi marsall szemébe, és egy ártatlan cicamica nézett vissza rá. Mint az ő Cickomja, a kiscica, akit kicsi korában kapott, egy régi karácsonyon. Mennyire szerette azt a cicát…

– Khm – mondta zavartan, és elfordult. – Sajnálom, kisasszony, hogy ekkora ügyet csináltam belőle. Hogyne, a cicusnak is jár, ami jár. Elnézést.

– Semmi baj, uram. Valóban kissé szokatlan módszer. Engedje meg, hogy visszakísérjem a helyére. Erre parancsoljon.

Az utas háta mögül visszanézett a macskára, és rákacsintott.

– Vén gazember – súgta. – Már megint bejött a trükköd. Mindjárt hozok még egy kis kakaót.